A versenypálya egy park területén található, névadója pedig Mexikó híres versenyző testvérpárja Pedro és Ricardo volt, kiknek sikrerei igencsak hozzájárultak a F1 cirkusz figyelmének felkeltéséhez valamint az első nagydíj megrendezésének lehetőségéhez 1963-ban. A versenyt abban az évben Jim Clark nyerte a Lotus színeiben, de szomorúság is belengte be az eseményt, mivel Ricardo Rodriguez egy évvel korábban, tragikus módon a pályán életét vesztette egy nem-bajnoki futamon. Az pálya hírhedt volt rendkívül hepehupás felszíne miatt, melyet feltételezhetően a környéket gyakran súlytó földrengések eredményeztek. A nagy magasságban (7.500 láb, kb 2.300 méter) lévő ritkuló levegő is problémát okozott mind autóknak, mind pilótáknak. Az utolsó kanyar (Peralta) döntött volt és ijesztő sebességget lehetett benne elérni. Mansell itt előzte le Berger-t az 1990-es versenyen, így 2. helyen futott be Prost mögött, megszerezve ezzel az első két helyet a Ferrari számára. Az 1970-es futam alatt a tólzsúfoltságból adódó több súlyos probléma miatt Mexikó elveszítette helyét az F1-es naptárban, és nem nyerte azt vissza egészen 1986-ig. A visszatéréshez pályát átalakították és több fejlesztést is végrehajtottak, valamint felhúztak egy teljesen új boxutca komplexumot. Az 1992-es verseny, mely az utolsó Mexico City-ben rendezett futam, Mansell gőzelmét hozta. A Williams aktív felfüggesztése nagyszerűen nyelte el a pálya egyenetlenségeit. A pálya Formula 1-es naptárból való második távozásának legfőbb oka pénzügyi jellegű problémákból adódott, és a versenysorozat a mai napig még nem tért vissza Mexico City-be.